Prologue
Egy jótékonysági rendezvény sokak életét megváltoztathatja.
Még azokét is, akik éppen azért vesznek részt rajta, hogy másokon segítsenek. A
csillogás, az elegancia aznap mindenkit a londoni Sunfields Hotel-be vonzott.
Szánalmas, hogy mennyire próbálkoznak jó színben feltüntetni ezt az egész
parádét. Egy pillanatra sikerült elhinnem, hogy tényleg a beteg gyerekekért
teszik, de amint megjelentek a szervezők, a különböző tévécsatornák közvetítői,
egyre inkább elkapott a hányinger. Igazából tökéletes munkát végeztek. A média
előtt bámulatosan eljátszották a szerepüket, együtt éreztek, buzdították a
nézőket és az odalátogatókat az adományozásra. A befolyt összeget valóban a
kórházak számlájára utalták, és én csak ezért vagyok itt. Őket nem érdekli más,
csak hogy fényesítsék a hírnevüket. Ez az egész hercehurca csak arra volt jó,
hogy támogatókat szerezzenek, hogy kihasználják a tudatlan emberek
hiszékenységét. Undorító. Nem vagyok rosszindulatú, de ez már a képmutatás
teteje. Gondolom, feltettétek már magatokban a kérdést, hogy akkor mit is
keresek itt? Vagy ki vagyok én? Lorie-Anne Taylor, pályakezdő, de sikeres
természetfotós, akit jelen pillanatban több millióan képesek lennének megölni.
Származásom szerint félig magyar vagyok, tulajdonképpen az eddigi életemet ott
töltöttem, viszont a lehetőségek jobbnak ígérkeztek külföldön. Ez be is jött,
hamar felfigyeltek rám és ajánlatot is kaptam, hogy kiállíthatom a képeimet a
’Just Breathe’ nevezetű jótékonysági fesztiválon, amit egy múltbéli eseményre
tekintettel azonnal el is fogadtam. Itt kezdtek bonyolódni a dolgok…de ne
szaladjunk annyira előre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése